Kezdem megint érezni, hogy nincs sok értelme igazság szerint az életemnek úgymond; nem találok okot arra, hogy éljek, semmi cél, semmi érték, nincs SEMMI!
Totál elhagyatva érzem magamat, mégha a barátok kitartanak mellettem, nem lehet tenni ellene, nem érzem az erőt, a hitet magamban...alapból el van baszva minden:S
Komolyan úgy érzem, hogy legszívesebben itt hagynám a picsába ezt a kibaszott szar leprafészket!!! Magam mögött hagyva mindent, ami itt történt, a múltat, a jelent! Amíg én itt élek mindig szembesülni fogok vele, hogy nekem nincs itt helyem! Az egész országot a gecibe hagynám, soha vissza sem térnék. Meg kéne szakítanom minden kapcsolatomat ismerőseimmel vagy barátaimmal, új élet kéne valahol a hegyekben vagy egy szigeten, a fasz se tudja! De ezen a tetvedék helyen minden kísért már!
Totál elmebomlás szélén állok, újra és újra felzaklatnak ugyanazok a témák, amik eddig már sokszor. Ebből látszik, hogy nem tudok túllépni rajtuk. És kezdem azt is unni, hogy minden fasszopó kis geci kihasználja a jószívűségemet, mások baját hallgatom mindig, de köszönet nincs benne! Élősködő geci féreg okádék emberek! Rühellem, hogy ember vagyok, széggyellem!!! Tiszta sértés, hogy közéjük tartozok! Az, hogy embernek születtem!!! Remélem hamarosan megdöglök a gecibe, mert én ezért a szar világért a kisujjamat se fogom mozdítani, vagy bármit is tenni azért, hogy más legyen! Benyalhattok mindannyian!
